Gyerekkoromban nem sok zöldséget és gyümölcsöt kellett vásárolnunk a boltban. A nagyszüleimnek hatalmas zöldségeskertje volt, minden héten szép nagy kosár „szeretetcsomagot” kaptunk mindenféle földi jóval megtöltve. Nekünk is volt mogyoróbokrunk, diófánk, cseresznyefánk. Akkor, kisgyerekként sosem szerettem iskola után a mogyoróbokor alatt térdepelni és keresgélni a kincseket.
Azóta sok év telt el, mi elköltöztünk, már nincsenek gyümölcsfáink, a nagyszüleimnek sincs már lehetősége zöldségeskertet művelni. Így kénytelenek vagyunk mi is boltban megvenni a a friss élelmiszereket.
Számomra fontos a környezetvédelem, mert ezzel a Földünk egészségét védem. De ugyanolyan fontos a saját egészségem is, ezért odafigyelek arra, hogy mit eszek. Sajnos az áruházakban vásárolt élelmiszerek nagyüzemi körülmények között megtermelt zöldségek és gyümölcsök, így azok valószínűsíthetőleg vegyszerekkel és egyéb mesterséges agyagokkal kezeltek. Nem is beszélve arról, hogy a nagy láncok polcain leggyakrabban nem is magyar termelők portékáit találjuk, így a nagy távolságok megtétele növeli azok ökológiai lábnyomait.
Ennél jobb megoldásnak tartom, ha a helyi piacon, helyi termelőktől vásárlok. Ráadásul a piacon még könnyebben megoldható, hogy a saját szütyőimbe tegyem az árut, illetve megismerkedhetek közvetlenül azzal az emberrel, aki a vasárnapi levesembe a répát megtermelte.
Ám a piacolásnál is létezik jobb lehetőség: ha te magadnak állítod elő az élelmiszeredet. Ahogy már fentebb is írtam, kiskoromban nekünk a nagyszüleim révén nem kellett zöldségeket, gyümölcsöket vásárolnunk. Aztán véget ért a jó világ, és rájöttem, hogy milyen nagy érték a saját termés. Szerencsére tavaly olyan fordulatot vett az életem, hogy megvalósíthattam a saját veteményesemet. Hatalmas öröm volt napról-napra, hétről-hétre látni a fejlődést. Dédelgettem, nevelgettem a saját kis kertemet, ami aztán meghálálta a törődést, és elkezdte ontani magából a finomabbnál finomabb csodákat. Igen, én csodának tartom ezt a dolgot: hiszen egy olyan kis apró magot elvetve, pár hónapnyi gondoskodásnak köszönhetően hatalmas növény fejlődik, ami csak ontja magáról a terméseket. Gondoljunk csak a paradicsomra! Elvetjük azt a kiskörömnyi méretű magot, amiből palánta fejlődik, ezt pár hét múlva kiültetjük, karózzuk, kötözzük, és ha sikerül a poloskákat is legyőznünk, akkor annyi termésünk lesz, hogy el se fogjuk bírni fogyasztani. Jut belőle a szomszédnak, a szüleidnek, még a kutyák is megkóstolhatják, ha akarják.
A poloskákra visszatérve: szembesülni fogunk azzal a ténnyel, hogy nemcsak mi szeretnénk majd lakmározni ezekből a finomságokból. Támadni fognak a poloskák, csigák, és egyéb nyolc-, hat- vagy akár négylábúak is. (Igen! Nekem a kutyáinkkal is meggyűlt a bajom, akik mindig a kertbe jártak játszani :D) De nagyon fontos megjegyezni: ezeket az élőlényeket nem tudjuk 100%-ban lekorlátozni, és nem is szükséges, hiszen ha egészséges a kertünk, akkor minden „kártevőnek” meg lesz a természetes ellensége, aki nem fogja hagyni, hogy elszaporodjon, és derékba törje a veteményeskertünket. Bocsánat, létezik biztos megoldás, aminek köszönhetően garantáltan nem találkozunk váratlan vendégekkel a kertben: a vegyszeres kezelés. De az én véleményem szerint, ha erre adjuk a fejünket, akkor inkább vegyük meg a Tescoban a zöldséget, hiszen semmivel sem lesz jobb a mienk, mint a bolti.
Persze előfordulhatnak extrém esetek, amikor egy alkalommal is akár ötven meztelen csigát sikerült összefogdosnom egy-egy esős délutánon. Azt kell, hogy mondjam, hogy az tényleg háború volt a javából. A csigák összehangolt támadást indítottak ellenem, az alakulatok kígyózó sorokban vették célkeresztbe a céklát, spenótot, cukkinit… gyakorlatilag mindent. Miután rájöttem, hogy egyesével nem tudom levadászni az illetéktelen betolakodókat, úgy döntöttem, hogy egy hadszíntérre csoportosítom őket, és ott kapják a végső csapást. A felmagzott fejes salátával elbarikádoztam a növényeket, így a kis katonák rögtön rávetették magukat a könnyű zsákmányra. Így tettem én is, és így már viszonylag kis erőfeszítések árán is gyéríteni tudtam az állományt.
Ha kellően ügyesen védelmeztük a kis kertünket, akkor jöhet az egész folyamat legjobb része, a betakarítás. Nincs is nagyobb boldogság, mikor már a sokadik ládát pakolod meg a SAJÁT sárgarépáddal, a SAJÁT paradicsomoddal, a SAJÁT cukkíniddel. Hiszen ez az ÉN érdemem, és ezt nem is veheti el tőlem senki. Aztán jön a végeláthatatlan befőzés, savanyítás, elrakás, hogy ne csak frissiben, hanem még jó sokáig is élvezni tudjuk a kert gyümölcseit.
Ahogy az Olvasó érzékelheti, ezzel a cikkel nem kertészeti praktikákat szerettem volna megosztani, hanem átadni azt az örömöt, boldogságot, amit én éreztem, amikor a saját veteményesemet művelhettem. Remélem, hogy más is kedvet kap, hiszen még most sem késő első lépéseket megtenni. És az sem baj, ha nem rendelkezünk hatalmas nagy udvarral, amely sarkában elkeríthetünk egy kis részt. Egyre jobban terjed az erkélyen történő veteményezés, hiszen egy balkonládában is annyi minden megteremhet, ami csodás kiegészítése lehet a hétvégi vásárlásnak. Ehhez rengeteg ötletet találhattok az interneten is. (például itt is találsz segítséget: https://tudatosvasarlo.hu/balkon-kerteszkedes-alapok/ )
Én imádom a gyönyörű könyveket, amelyekből rengeteget lehet tanulni, így a teljesen kezdők is bátran nekiállhatnak a kertművelésnek. Persze itt is igaz, hogy az internet kimeríthetetlen forrás a kertészkedéssel kapcsolatos blogok, cikkek terén, valamint találhatunk olyan csoportotokat is, ahol bátran feltehetjük a kérdéseinket, és a hasonló érdeklődésű kertbarátok szívesen állnak a rendelkezésünkre.
A bejegyzést írta és a képeket készítette: Bánszki Bea