A mai kor emberének természetes, hogy bemegyünk egy szupermarketbe, és mindent egy helyen azonnal megtalálunk: a vasárnapi ebédhez megvesszük a zöldséget-gyümölcsöt, húst, fűszereket, a süteményhez is minden hozzávaló rendelkezésre áll. De menjünk ennél egy kicsit messzebb! Ha nincs kedvünk „bajlódni” a főzéssel, alapanyag helyett már a készételek is elérhetőek, csak ki kell őket venni a hűtő- vagy fagyasztópultból.
Valljuk be, ez a fajta életmód egy kicsit eltávolodott attól, amit nagyszüleink folytattak. A ház körül megtalálható volt minden, ami a napi élelmiszer-ellátáshoz kellett. Az ólban ott röfögtek a malacok, a kert roskadozott a sok zöldségtől. Ők nem a boltba mentek a krumpliért, hanem megtermelték maguknak.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a mai gyors és modern világunk nem az effajta életmódra rendezkedett be. Azonban mégis érdekes megvizsgálni a háztáji gazdálkodást folytató falusi portákat és tanyákat, amik még most is képesek megvalósítani az élelmiszer-ellátás zárt rendszerét.
Ha megnézünk egy régi tanyatelket, szembetűnik, hogy egy viszonylag kis lakóépülettel találkozunk. Hiszen régen a lakásba szinte csak aludni jártak, minden más tevékenység a szabad levegőn zajlott. (Konyha természetesen volt a házban, de a nyári konyhát szívesebben használták, így nyáron nem fűtöttek bent, illetve szagokkal sem terhelték feleslegesen a levegőt.
Az udvaron pedig állandóan akadt tennivaló: a veteményesben mindig lehetett valamit vetni, gyomlálni, kapálni, betakarítani. Az állatoknak minden nap enni, inni kellett adni, illetve friss almot tenni alájuk. Mindig akadt valami szerelni-, javítanivaló, ami elfoglaltságot adott az embernek. De szemléljük meg jobban, nagyító alatt, hogy miből is áll a tanyasi élet, illetve, hogy milyen kompetenciákkal kell, hogy rendelkezzen nemcsak a régi, de a mai kor parasztembere is.
A zöldséges
Kezdjük először a kertben! Ahhoz, hogy önellátóak legyünk zöldség-gyümölcs fronton, ismernünk kell az egyes növények vetési és betakarítási idejét, ápolási munkáit. Fel kell ismernünk a különböző kórokozókat és kártevőket, és az ellenük való védekezési mód sem egy utolsó dolog. De nem kell rögtön az első mezőgazdasági boltig szaladnunk, hogy felszerelkezzünk egy sor vegyszerrel, hiszen rengeteg természetes, otthon is elkészíthető anyag hatásos lehet. Hívhatjuk ezt „öko” vagy „bio” módszernek, de a valóság az, hogy nem a 21. század embere találta fel a spanyol viaszt, ezeket a praktikákat elődjeink is alkalmazták, mi csak újra felfedeztük őket.
Ha már eddig is a zárt rendszer emlegettem, nem feledkezhetek meg egy nagyon fontos dologról: a legtöbb itthon termesztett zöldségféle egyéves, vagy legalábbis egyévesként termesztjük. Tehát a vetőmagot minden évben be kell szereznünk. Megint csak nem kell rohannunk a gazdaboltba, hiszen megtermelhetjük magunknak is. Természetesen ennek is meg van a csínja-bínja, amennyiben szeretnétek magatokat kiképezni a témában, jó szívvel ajánlom Nektek a Magház tavaly megjelent könyvét, melynek címe Vetőmag-önellátás a gyakorlatban. A kiadványt itt lehet megrendelni: https://maghaz.hu/tudastar/147-vetomag-onellatas-a-gyakorlatban
A Covid alatti online világnak is megvannak/megvoltak az előnyei, mert most be tudom linkelni Nektek a Magyar Permakultúra Egyesület témáról szóló Permakultúra klubjának a felvételét:
A gyümölcsös
A zöldségeket elég jól körbejártuk, na de mi a helyzet a gyümölcsökkel? Itt nem beszélhetünk éves növényváltásról és vetésforgóról, hiszen állandó kultúrákkal kell dolgoznunk. A nagyüzemi, konvencionális gazdálkodásban nagyobb területen találkozunk ugyanazokkal a fafajokkal, netán még fajtákkal is. Ez kiszolgáltatottá teszi a növényállományt a betegségekkel, kártevőkkel szemben, így sok-sok permetezésre, állománykezelésre lesz szükség. Ezzel szemben a paraszti gazdálkodásban nincs szükség mondjuk almafából 10-20-100 db fára, hiszen a cél az, hogy magunknak, családunknak, esetleg egy kisebb társaságnak megtermeljük a szükséges mennyiséget. Megfelelő társításokkal, izolációs távolsággal pedig lecsökkenthetjük a kezelések számát, az az egy-kettő permetezés, ami maradt pedig elintézhető természetes szerekkel is. Természetesen itt is fel kell ismernünk a betegségeket, kártevőket, csak akkor tudunk ellenük hatékonyan védekezni. Ezentúl ismernünk kell az adott fafaj és -fajta ökológiai igényeit, hogy azokat maximálisan ki tudjuk elégíteni. A gyümölcsösben végzett munkák nemcsak permetezésből állnak, metszenünk kell, gondozni a fákat és a körülöttük élő hasznos szervezeteket.
A mélymulcsos kertművelés élharcosának, Dr. Gyulai Ivánnak a 3 részes videósorozatát tudom ajánlani a témában (reméljük, hogy lesz 4. rész is):
Tartósítás
A zöldségek és gyümölcsök kapcsán én külön tudománynak tartom a tartósítást. Természetesnek gondoljuk, hogy télen bemegyünk az Aldiba, Tescoba, akár a helyi piacra is, és rendelkezésünkre áll a paradicsomtól elkezdve a banánon át a szőlő, málna, eper, és igazából bármi, amit csak szeretnénk. Persze azt tudni kell, hogy ezeknek 98%-a spanyol, olasz, török importáru, vagy Dél-Amerikából, esetleg Afrikából érkezik hozzánk. Ha a több 1000 km-es utazások miatti óriási ökológiai lábnyom nem is érdekel minket, gondoljunk arra, hogy bár az Európai Unióban nagyon szigorú szabályozások vannak mondjuk a permetszerek használata területén, addig az EU-n kívüli országokban ezek a rendelkezések nem érvényesek… De az a maradék 2% is (ami csupán egy általam használt becslés, és csak az arányokat szemléltetem vele), üvegházakból, fóliasátrakból érkezik a boltok polcaira, és nemhogy napfényt nem igazán láttak azok a paradicsomok, de valószínűleg földet sem.
Ezzel szemben a tanyasi portán a betakarítás után elkezdődik a kamra feltöltése a téli időszakra. Lekvárok, befőttek, szörpök, savanyúságok teljes arzenálja, szárított és aszalt termékek biztosítják a téli ellátást. A pincében, veremben csücsül a téli alma, körte, krumpli, gyökérzöldségek. Megfelelő talajtakarással akár a földben is eltárolhatók egyes zöldségek. Régen nem létezett, ma már a fagyasztóláda is rendelkezésre áll tartósítás céljából. A recept egyszerű: ami elfogyott, abból legközelebb csak betakarításkor lehetett lakmározni. Esetleg cserebere a szomszéddal, baráttal még megoldás lehet az utánpótlásra. Számomra az egyik legszebb látvány a telepakolt kamra, amely szemlélteti az egész éves fáradságos, és sikerrel koronázott munkát.
Befőzés témájában az alábbi cikkeket ajánlom elolvasásra: https://www.facebook.com/viklett/posts/469343401082837
https://www.facebook.com/viklett/posts/508200783863765
Állattartás
Hogy hogyan került hús az asztalra, azt szerintem nem nagyon kell magyarázni. A baromfiudvar ellátta a családot szárnyas hússal, a disznóól pedig sertéshússal. A természet végzi a dolgát, így az utánpótláson sem kell törni a gazdának a fejét. Nem tudom, kinek kell bemutatni Kassai Lajos lovasíjász nevét. Tőle származik az a nagyon szép kijelentés, hogy „tartsd az állatot természete szerint”. Meg kell vizsgálnunk, hogy az adott állatfaj hogyan él természetes körülmények között, és az ahhoz leginkább hasonló életteret kell biztosítanunk, így lesz egészséges és életerős jószágunk (mai hangzatos kifejezéssel „boldog csirkénk”). Természetesen ehhez nem a nagyüzemi állattartásra kitenyésztett fajtákat kell tartanunk, hanem a régi, hagyományos, háztaji gazdálkodásra alkalmas, akár őshonos fajtákat.
Míg 50-100 évvel ezelőtt minden háznál találkozhattunk fejőstehénnel, esetleg kecskékkel, mára ez már szinte teljesen eltűnt. Pedig mennyivel jobb a frissen fejt házi tej, mint a boltban kapható 2,8%-os ESL! Szerencsére attól, hogy nem tartunk tehenet, nem kell lemondanunk erről az élményről, hiszen vannak kistermelők, akik akár házhoz is hozzák az árut, de én még olyan piacon nem jártam, hogy ott ne lehetne venni termelői tejet. Sőt, ha van egy gazdaság a közelben, akár azt is meg lehet keresni tejvétel céljából. Bizton állíthatom, hogy a túró- és sajtkészítés sem egy nagy ördöngősség, hiszen én is rendszeresen szoktam sajtot készíteni.
Szemétkérdés
Az élelmiszer-ellátást azt hiszem, hogy teljes mértékben körbejártuk. Az inputok megvannak, de mi kerül ki a rendszerből? Jó esetben semmi. Persze ezt régebben könnyebb volt megvalósítani, nézzük meg azt, hogy a mai világban mi az, amit egy háztartásban „kibocsájtunk”. Ott van például a szemét, amit minden héten kitolunk a kukában a ház elé, és a kukásautó elviszi. De mi is van abban? Jó része szerves hulladék: almacsutka, ebédmaradék, krumplihéj. Ezek azok a dolgok, amik minden háztartásban újra használhatóak lennének, vagyis legalább átalakíthatóak. Már a lakásba is lehet vásárolni dizájnos komposztálókat, amik szagsemlegesek, így bent a házban is előállíthatjuk a saját virágföldünket.
De ha folytatom a cikk gondolatmenetét, és a tanyán maradok, akkor gondolkodni sem kell: ott a baromfiudvar, ott van a sertésól, amikben az állatok szíves örömest elfogyasztják a konyhai hulladékot. így már nem is szemétként, haszontalan dologként kell ezt az anyagot kezelnünk, hanem erőforrásként. Erőforrás vagy a növényeink, vagy a jószágaink számára. Mennyivel jobb így gondolni rá! A szemeteskuka tartalmának másik nagy része tapasztalatom szerint pedig nem más, mint csomagolóanyag. Nejlonzacskó, amiben a szőlőt vettem, chipses zacskó, Sport szelet csomagolópapír. Ezeket remélem, hogy magyarázni sem kell, hogy elkerülhető hulladékok közé kell sorolnunk. Ha élelmiszer-önellátóak vagyunk, zöldséges-gyümölcsös nejlonzacskóknak búcsút mondhatunk, ha mégis szükségünk van valamire a boltból, azt megvehetjük többször használatos zacskóban is. Persze, el lehet csábulni egyszer-egyszer, és vehetünk nasit és édességet is. Ha nem akarunk szemetet termelni, akkor ezt csomagolásmentes boltban vesszük meg, de nem kell túl radikálisnak lennünk önmagunkkal: nem dől össze a világ, ha néha veszünk valamit, ami csomagolva van.
Szürkevíz – feketevíz
A másik fontos elem, ami miatt manapság már nem feltétlen beszélhetünk zárt rendszerről, az a szennyvíz. Az, amivel mosogatunk, fürdünk, amit lehúzunk a vécén. Nekem ez az egyik vesszőpapirám. A szívem sajdul meg, mikor valaki úgy mosogat, hogy végig folyatja a vizet, ha nem is órákig, de nagyon sokáig zuhanyzik, és a vízöblítéses wc-vel sem vagyok kibékülve. Idén nyáron olyan szárazság volt, hogy több városban is vízkorlátozást vezettek be, pedig Magyarország egy igen jól vízellátott helyen fekszik! Nem Afrikában vagyunk, ahol a kis 4-5 éves gyerekek kannával állnak sorban az ivóvízért, mert ilyen képekkel szoktak riogatni minket. Nem, mi Magyarországon vagyunk, de már 2021-ben is bajos volt a legnagyobb melegben a vízellátás! Mi lesz 5, 10, 20 év múlva?! Pedig van megoldás a problémára. Tavasszal a Zöld Klubnál is tartott online formában előadást Szijártó Csilla, aki Országh József Professzor Úr tanításai alapján hirdeti a Vízgazda rendszerét. Ez egy nagyon kompex rendszer, akit bővebben érdekel, az alábbi oldalakat tudom ajánlani: https://eautarcie.org/hu/index.html; https://www.facebook.com/vizonellato
Szóval a lényeg röviden. Az esővizet mindenkinek gyűjtenie kellene, és azt használnunk mosásra, fürdésre, és bizonyos szűrés, tisztítás után ivásra és főzésre is. A használt szürkevizet pedig nyugodtan kijuttathatjuk a kertbe a növényeink alá öntözővízként. Mesterséges anyag (szappan, mosószer, stb.) koncentrációja annyira alacsony ennek a víznek, hogy az nem jelenthet problémát a növényeinknek, bár nálam ez már csak azért sem jelenthet dolgot, mert ahol tudok természetes anyagokat használok. De mi az a szürkevíz? Amit az előbb említettem: a mosás, fürdés, főzés, mosogatás, takarítás során keletkezett szennyezett víz. És hova megy az ürülék és a vizelet? Ebből keletekezne a feketevíz, ami egy ilyen rendszert alkalmazó háztartásban nincs, helyette ott van az alomszék. Nem, nem a pottyantós, hanem annak egy teljesen kulturált formája:
Kép forrása: https://egyszeruenelet.tumblr.com/post/188351664289/a-komposzt-wc-projekt
Az ülőke alatti vödörben lévő „termékre” faforgácsot vagy száraz falevelet szórhatunk, telítődés után pedig elvihetjük a komposzthalomra, amiből egy idő után ugyanolyan humusz keletkezik, mint bármilyen más szerves anyagból. Így ugyanazt elmondhatom, illetve leírhatom, hogy nem hulladékot vagy haszontalan anyagot termelünk, hanem erőforrást, amit aztán újrahasználhatunk egy másik cél érdekében.
Nem akarom tovább rabolni az Olvasó idejét. Összegzésképpen annyit írnék, hogy hatalmas tudással, akarattal és kitartással kell annak rendelkeznie, aki ezt a zárt rendszert, vagyis az önellátást meg szeretné valósítani. Valamint hangsúlyozni szeretném, hogy ezzel az írással nem egy régi kort szeretnék idealizálni, és a sugallani, hogy ma is mindenkinek így kellene élnie. Célom, hogy olyan ötleteket adjak, amik megvalósíthatóak nemcsak a tanyán vagy falun élő embereknek, hanem akár a város szívében a 3. emeleten lakók számára is. Remélem, hogy ajánlottam olyan videót, oldalt, kiadványt, ami felkeltette az érdeklődést valamely téma iránt.
Bánszki Bea